Gyakori kérdések a korlátok kijelölésével kapcsolatban

Gyermekem sosem akar hazamenni

Szeretem meglátogatni a barátnőmet, így gyermekem játszhat az ő gyermekével. Azonban, rettegek attól a pillanattól, amikor haza kell indulnunk. Kislányom sohasem akkor eljönni tőlük, és sír, amikor felkapom és elindulunk. Hogyan tudnám megértetni vele, hogy vége a játékidőnek, hogyan lehetne elkerülni ezeket a kellemetlen és fárasztó eseteket?

Ez épp olyan helyzet, amelyet a kisgyermekek még nehezen tudnak kezelni. A megoldás abban rejlik, hogy segítünk neki megérteni, mi is fog történni. Tizenötperccel indulás előtt, szólj neki, hogy mi fog történni. Amikor eljön az idő az indulásra, mondd neki: "Itt az idő, mennünk kell. Majd találkozol legközelebb a barátoddal." Ha nem akar elindulni, kínál neki választási lehetőséget: "Gyalog akarsz menni a kocsihoz, vagy ölben vigyelek?" vagy " Szeretnéd megfogni a kezemet, vagy vinnéd a táskát inkább?" A kisgyermeknek időbe telik, míg feldolgozza a kérdést, ezért ne is várjunk azonnali választ tőle. Ha még sem válaszol egy bizonyos idő után, vedd fel gyermeked, búcsúzzál és induljatok el. A három év alatti gyermekek jobban megértik a tetteket, mint a szavakat. Hiba lenne tárgyalásba kezdeni vele. Ha egyszer alkudozol vele, el fogja várni az alkudozást a következő alkalommal is és ez kiélezheti a viszályt közted és gyermeked között.

Gyermekem nem tud más gyerekkel játszani

Gyermekem nem tudja, hogy kell játszani egy másik gyerekkel. Mindig elkezd sírni, a van egy kis barát, aki játszani szeretne vele. Hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet?

Helyes példát kell felmutatnod gyermekednek arról, hogy kell játszani a többiekkel. Ha például gyermeked homokot dobál, miközben kis barátjával játszik a homokozóban, mutasd meg neki, hogy használjuk a szitát és a homokozó játékokat. Segíts neki megérteni: ' A homokkal játszunk, nem dobáljuk, mert fájdalmas, ha a szemünkbe kerül." Ha folytatja a homok dobálást, vedd ki a homokozóból, mutass neki egy másik tevékenységet, például öntözheti a virágokat. Ha továbbra is sír, és nem lehet elterelni a figyelmét, vegyük ki ebből a helyzetből. Felnőttként könnyen megértjük, mikor van szükség a segítségünkre. Hallgassuk meg, szeretgessük, figyeljünk rá, amíg sír, így kiadja magából az érzéseit és megnyugszik. Amikor gyermeked befejezte a sírást, az érzelmi teher lehullik a válláról. Te elfogadtad gyermeked érzéseit, figyeltél rá, mégis határozottan megszabtad a határokat.